Az alábbiakban közöljük a LightingEurope állásfoglalását fotolumineszcens kijáratjelzőkről.
„Megfelelő biztonságot nyújtanak-e a fotolumineszcens kijáratjelzők áramszünet esetén?
2014. február
Mik azok a fotolumineszcens kijáratjelzők, és hogyan működnek?
A „sötétben világító” anyagok olyan anyagok, melyek képesek energia felvételére, majd annak lassú, alacsony fényszintű kibocsátására látható fény formájában. Ennek az alacsony fényszintnek köszönhetően általában csak a sötétben láthatók. A folyamat neve foszforeszkálás, a fotolumineszcens kijáratjelzők esetében pedig a foszforeszkáló anyagot a fénynek való expozíció „tölti fel”. Ez energiatöbbletet alakít ki az anyagban, amit az fény formájában ad le. A fotolumineszcens jelzésekhez használt anyagokat úgy választjuk (vagy fejlesztjük) ki, hogy az energiát lassan adják le, jóval lassabban, mint a hagyományos fénycsövekben vagy LED-ekben használatos fénypor.
Melyek a vonatkozó szabványok?
A kijáratjelzők és a vészkijárat mutatók alkalmazását az EN 1838 szabvány szabályozza.
A szabvány legfrissebb, 2013-as verziójában a következő mondat található: „Biztosítani kell, hogy vészhelyzeti világítási körülmények között a jelzés megfelelő megvilágítást kapjon ahhoz, hogy látható maradjon, továbbá a zöld biztonsági szín zöld, a fehér kontrasztszín pedig fehér maradjon, az ISO 3864-4 szabványban meghatározott színhatárokon belül.”
Egy sötétben megmért fotolumineszcens kijáratjelző nem felelne meg az EN 1838 szabvány fénysűrűségre vonatkozó követelményeinek (§5.4 Biztonsági jelzések fénysűrűsége). A piktogramok színe és a háttérszínek a szabványban megjelölt spektrumon kívül esnek (§5.4.4). Emellett egy áramszünet esetén sosem érik el a zöld színre vonatkozó 2 cd/m2 minimális fénysűrűségi követelményt (§5.4.1). A fotolumineszcens kijáratjelzők fénysűrűségének csökkenése továbbá azt is jelenti, hogy jellemző fénysűrűségük 10 perc elteltével mindössze kb. 20%-a a 2 perc után tapasztalhatónak, míg a szabvány szerint a minimális fényszintet legalább 1 órán át kellene fenntartaniuk (§5.4.5). A fehér és a zöld színű részek közti kontraszt meghaladja a maximálisan megengedett 15:1 arányt (§5.4.3). Ezek mind olyan értékek, melyek vészhelyzetben korlátozzák a jelzések jó felismerhetőségét és az épület kiürítése során csökkentik a biztonságot.
A foszforeszkálás csökkenése az idő függvényében
Egy fotolumineszcens jelzés megfelelő megvilágítást igényel kellő hosszúságú időn keresztül ahhoz, hogy teljesen feltöltődjön, s így a szükséges megvilágítást tudja biztosítani az áramellátás meghibásodása esetén.
A fotolumineszcens anyagok feltöltéséhez nagymennyiségű fény szükséges, mely lágy- vagy hangulatvilágítás használata esetén nem mindig áll rendelkezésre. A fotolumineszcens anyagok feltöltődése emellett attól az időtartamtól is függ, melyen át ki lettek téve a külső (hálózati) világításnak. Ha energiamegtakarítás céljából jelenlét/távollét érzékelők kerültek beépítésre, ez az időtartam akár rendkívül rövid is lehet.
Az EN 1838 szabvány azt is kimondja, hogy „a vészhelyzeti világítást az IEC EN 60598-2-22, EN 50172 és az IEC EN 62034 szabványok (automatikus tesztberendezések beépítése esetén) szerint kell beépíteni, ellenőrizni, és karbantartani annak biztosítására, hogy a jogszabályokban előírt esetekben működjön”. Az EN 50172 európai szabvány meghatározza a menekülési útvonalak és biztonsági jelzések biztosítását és megvilágítását a rendes áramellátás meghibásodása esetén, továbbá lefekteti az ennek kapcsán minimálisan biztosítandó vészvilágítást a helyszín mérete, jellege és használata függvényében. Ez a szabvány az elektromos vészkijárati világítás biztosítására vonatkozik, így a fotolumineszcens kijáratjelzők értelemszerűen nem elégítik ki követelményeit.
A vészvilágítási termékek termékbiztonságára az IEC EN 60598-2-22 szabvány vonatkozik. Mivel ez a szabvány elektromos termékekre lett kidolgozva, így nem alkalmazható a fotolumineszcens kijáratjelzők vizsgálatára.
Következtetések
A fotolumineszcens jellegű jelzések, vagyis amelyekben az adott jelzés világító részeit alkotó anyag fénynek való kitettséget igényel, mielőtt a sötétben láthatóvá válna, nem biztosítanak kellően biztonságos körülményeket, így nem alkalmazhatók a belsőleg vagy külsőleg megvilágított menekülési útvonali jelzések alternatívájaként, és nem helyettesíthetik a megfelelő vészvilágítást.”
Forrás: LightingEurope